Az Apollo-7 volt az első sikeres emberes küldetés az Apollo-programban. 1968. október 11-én indították Saturn IB rakétával és a visszatérő űrhajó 11 nappal később október 22-én az Atlanti-óceánon landolt. Teljes pontossággal 10 napot 20 órát és 9 percet vett igénybe, hogy a Földet 163 alkalommal megkerüljék, ami azt is jelentette, hogy az Apollo-7 legénysége, sokkal több időt töltött az űrben, mint az összes szovjet űrben töltött küldetési idő. A NASA tökéletes sikernek értékelte a küldetést.
Az Apollo-7 személyzete: Walter Schirra – parancsnok; Donn Eisele – a parancsnoki modul pilótája és Walter Cunningham – holdkomppilóta.
A 11 napos út során gyakorlatilag az Apollo-1 repülési programját teljesítették. A küldetés során tesztelniük kellett az új űrhajótípus manőverezőképességét és a hajtóművek teljesítményét. Az út során sikeres űrrandevú történt az S-IVB rakétafokozattal.
A legénység igen szokatlan módon több alkalommal került összetűzésbe a földi irányítással, aminek egyik oka az időhiány lehetett, teljesen váratlan módon az derült ki, hogy a legtöbb művelet sokkal tovább tartott, mint tervezték, a másik oka pedig a repülési előtti karantén sikertelensége, aminek következtében mindhárom űrhajósnál betegség lépett fel és emiatt diszkomfort érzés jelentkezett az űrhajósoknál.
Az Apollo-1 tragédiája és öt ember nélküli tesztrepülést követően az Apollo-7 legnagyobb feladata az volt, hogy visszaszerezze a programba vetett bizalmat, amit nagyszerűen teljesített.
Walter Schirra
1923-ban született, a newarki műszaki főiskolán és az annapolisi katonai akadémia után repülőtiszt volt a haditengerészetnél 1945-től. 1959-ben az első hét amerikai asztronautaként, a Mercury-programban kezdte meg űrhajóskiképzését. Az ötödik amerikai aki a világűrben járt és ő az egyetlen amerikai űrhajós, aki valamennyi típusú amerikai űrhajón repült(Mercury, Gemini, Apollo).
A Mercury-program harmadik repülése során a Sigma-7 fedélzetén hatszor megkerülte a Földet. 9 óra 13 perc és 11 másodperc repülés után a Csendes-óceánon landolt. A Gemini-6A parancsnoka volt, aminek küldetése során találkoznia kellett a Gemini-7-tel. A két Gemini űrhajó 30 centiméterre megközelítette egymást. A repülés 25 óra 51 perc és 24 másodpercig tartott. Az Apollo-7 fedélzetén lett az első háromszoros űrrepülő a világon.
Donn Eisele
1930-ban született, a haditengerészeti akadémia elvégzése után repülőtisztként szolgált, majd repülőmérnöki diplomát követően berepülő pilótaként szolgált. 1963-tól a harmadik amerikai csoportban kezdte meg az űrhajóskiképzést. 1972-ben leszerelt a NASA űrhajóskötelékéből és a légierőtől.
Walter Cunningham
1932-ben született, 1950 és 1951 között haditengerészeti repülőtiszt, a kaliforniai Egyetemen szerzett fizikusi képesítést majd doktori fokozatot. Tudományos kutatóként dolgozott előbb az egyetemen, majd a Rand Corporation szervezetnél. 1963-ban a harmadik amerikai csoportban kezdte meg űrhajóskiképzését. Az Apollo-7 repülése után a Skylab-programba került, ahol igazgatói posztot látott el. 1971-ben leszerelt a NASA űrhajóskötelékéből és üzleti életben kezdett tevékenykedni.
Az Apollo-7 repülése során „holdkomp nélküli holdkomppilóta” címet nyerte el, mivel a Holdra szálló egység első példánya csak 1969-ben készült el.
