Ron Howard rendezésében 1995-ben mutatták be az Apolló 13 című filmet, ami az Apollo-13 repülését dolgozza fel. A film tesztvetítésén egy 23 éves srác a film végét úgy értékelte, hogy borzalmas, túl hollywoodi befejezés, a valóságban sosem élték volna túl! Pedig a film befejezése pontosan a valóság rekonstrukciója. Az Apollo-13 a várt rádiócsend után 1 perccel és 28 másodperccel később jelentkezett be. A NASA sikeres-kudarcnak minősítette a repülést.
Az Apollo-program történelmében a „Houston, baj van” a másik híressé vált, sokat idézett mondat.
Az Apolllo-13 legénysége Jim Lovell parancsnok, Jack Swigert parancsnokimodul-pilóta és Fred Haise holdkomppilótából állt, akik az Odyssey nevet választották a parancsnoki űrhajónak a holdkompot pedig Aquarius-nak nevezték el. Sokan úgy gondolták, hogy a Hair című musical egy slágeréről, a valóságban azonban az egyiptomi mitológia egyik istenének, Anuket isten római neve ihlette a választást, aki a termékenységet és a tudást hozza el a Nílus-völgyébe. Az Apollo-13 küldetése már csak tudományos célokat szolgált volna.
A küldetés jelvényének fő motívuma Apollo szekere, amely a Földről a Holdra tart. Az Apollo XIII a latin „Ex Luna, Scientia” latin felirat is szerepel, aminek jelentése: Tudás a Hold által. Ez a felirat jelképezte, hogy ez az utazás volt az első, amit teljesen a tudománynak szenteltek, másrészt a Haditengerészetre való utalásként is lehet értelmezni, akiknek jelmondata: Ex trident, scientia vagyis Tudásból tengeri hatalom. A küldetés címerét Lumen Winter festőművész készítette.
A festményt Tom Hanks megvásárolta és Jom Lovellnek ajándékozta. Tom Hanks az Apolló 13 forgatásán annyira beleszeretett a témába, hogy valódi Apolllo rajongó lett. Az ő lelkesedésének volt köszönhető, hogy az HBO A végtelen szerelmesei című sorozatban a teljes Apollo-programot feldolgozta.
Az Apolló 13 című film forgatásánál úgy tervezték, hogy a súlytalanságot drótokkal és hevederekkel fogják megoldani, ami azt jelentette volna, hogy a színészek mint a marionett figurák lógtak volna a forgatás alatt, azonban Steven Spielberg javasolta a KC 135-öt, ami a NASA repülőgépe és arra találták ki, hogy a súlytalanságot szimulálja. A KC 135 úgy tudja megteremteni a súlytalanság állapotát, hogy 45 fokban zuhan szabadesésben, ami azt jelenti, hogy egy alkalommal csak huszonöt másodpercig képes a súlytalanság szimulálására. A stábnak 600 ilyen zuhanó manővert kellett végrehajtania, hogy mindent fel tudjanak venni, ami azt jelenti, hogy a mesterséges súlytalanság állapotában több időt töltöttek el a filmesek, mint egy átlagos űrhajós a kiképzése alatt.
Az utazás során egy rutinmérést kellett volna elvégezni, amivel az oxigéntartályok szintjét kellett volna megmérniük, egy hatalmas dörrenés söpört végig az űrhajón és megszólalt a fő vészjelző is. Azt hitték, hogy egy meteor csapódott az űrhajóba, ezért a holdkompba menekültek, de az átjárót nem tudták lezárni. Ezzel megbizonyosodtak arról, hogy nem meteorit okozhatta a problémát, hiszen akkor már elillant volna az oxigén.
A parancsnok felfedezte, hogy valamilyen gáznemű anyag szökik az űrhajóból az űrbe. Hamarosan rájöttek, hogy az oxigén szökik az űrbe. Az űrhajósok életveszélybe kerültek.
A legnagyobb problémát az energia ellátás jelentette, amire a szakemberek a holdkompban találtak megoldást, az űrhajósoknak az Aquariusba kellett átszállniuk, hiszen a volt egy működőképes hajtóműve, teljesen feltöltött akkumulátora, oxigén és vízkészlete, a holdkompnak át kellett vennie a parancsnoki egység navigációs rendszerének a szerepét, amit tizenöt perc alatt kellett a legénységnek kiviteleznie.
A NASA azonnal minden szakértőjét berendelte a vészhelyzet kezelésére.
További problémát jelentett, hogy a parancsnoki modul négyszögletes szűrőit a holdkomp kerek rendszerébe lehessen kötni, hiszen a holdkomp túlterhelése miatt, a szén-dioxid szint megemelkedett. A fedélzeten megtalálható anyagokból egy ideiglenes szűrőt fabrikáltak, amellyel az űrhajósok megmenekültek a fulladástól.
A holdkompot gyártó Grumman repülőgépgyár, miután az Apollo-13 sikeresen megérkezett, másnap egy 312 421,24 dollárról szóló számlát küldött a North American Aviationnek, a parancsnoki modul gyártójának vontatási díj címszóval. Az első mérföldért 4 dollárt mindent további megkezdett mérföldért 1 dollárt számláztak ki.
A viccre a North American azt válaszolta, hogy a számlát nem áll módjában befogadni, mivel a korábbi utazások alkalmával ő sem kért díjat a holdkomp Holdhoz vontatásáért.
