A Skylab-programot az Apollo-program technikai eszközparkját felhasználva valósították meg. Miután az Egyesült Államok megnyerte a Hold eléréséért folytatott küzdelmet, embert tudott küldeni a Holdra és biztonságosan vissza is hozta, felmerült egy következő cél ami az ember huzamosabb ideig történő űrbéli tartózkodásáról szólt. A Skylab űrállomás működésének legfontosabb célja volt továbbá a Napról való tudásunk bővítése. Ehhez Föld körüli pályán keringő űrállomást építettek az Apollo űrhajóból. Az amerikai Skylab háromszor nagyobb súlyú volt mint az orosz Szaljut-1. A Szaljut-1-nek 18,43 az amerikai Skylab űrállomásnak 77,08 tonna súlya volt.

 

Jelenleg a Föld körül keringő űrállomás a nemzetközi űrállomás 456,62 tonna.

A Skylabot az Apollo-programból megmaradt, utolsó Saturn V rakétával lőtték fel, 1973. május 14-én, a floridai űrközpontból és az addig Föld körüli pályára állított legnagyobb űreszközként könyvelhette el magát az amerikai űrállomás.

Az amerikaiak is meg szerették volna szerezni azokat az ismereteket, amiket az Oroszok begyűjtöttek a Szaljut űrállomásokkal. Tanulmányozni szerették volna, hogy mi történik az emberi szervezettel, hogy ha hosszabb ideig ki van téve a súlytalanság hatásainak. Továbbá információkat akartak gyűjteni arról is, hogy mit lehet kezdeni a tudományos és katonai kísérletekkel egy állandó űrállomáson.

McDonell Douglas már 1969-ben, tehát a holdra lépés évében megkapta az űrhajókat, azzal a küldetéssel, hogy űrállomássá alakítsa át. A McDonell Douglas Corporation 1967-ben létrejött repülőgépgyártó és védelmi vállalat volt. Több híres kereskedelmi és katonai repülőgépet készített. Az első Skylab fellövése azonban nem maradt bonyodalmak nélkül. A pályára állás során az űrállomásnak megsérült a külső hővédő pajzsa és letört az egyik napelemtáblája egy másik pedig nem nyílt ki. Ez nagyon komoly károsodás volt, ami veszélyeztette a programot, hiszen az űrállomás a szükséges energiák felével működött.

Az űrállomás pályára állítását követő tizenegyedik napon egy másik Apollo űrhajóval indították az űrállomás személyzetét.

Pete Conrad, Paul Weitz és Joe Kerwin, akik 28 napot töltöttek az űrállomáson és a küldetésük első szakasza gyakorlatilag, az előbb felsorolt hibák kijavításáról szólt. A személyzet magával vitt egy ponyva-fólia szerű, gyorsan elkészített szerkezetet, amit a sérül helyen feszítettek ki, ezáltal sikerült lecsökkenteniük az űrállomás belső hőmérsékletét. Sikerült kiszabadítaniuk a beszorult napelemtáblát is, amihez egy fémdarabot kellett átvágniuk, ami akadályozta a napelemtábla kinyílását.

A javítások sorozatához több egymást követő űrsétát kellett tennie a legénységnek, ez a küldetés volt, az emberiség történelmének első javító-szerelő űrmissziója, aminek során kiderült, hogy képes az ember arra, hogy az űrben, szkafanderben hatékonyan munkát végezzen.

A Skylab űrkomplexum öt fő részből állt:

  1. dokkolóegység
  2. naptávcső
  3. zsilipkamra
  4. műszeres egység
  5. állomásblokk