Az Apollo-14 fedélzetén az első amerikaival aki a világűrben járt Alan Shepard, Stuart Roosa és Ed Mitchell indult a Holdra, hogy az oxigéntartály robbanása miatt bajba jutott és majdnem odaveszett Apollo-13 küldetését teljesítse. Az Apollo-13 legénységének a Fra Mauro kráter felfedezését kellett volna teljesítenie, holdra szállás esetén, ez a baleset miatt nem következett be, de a NASA szakemberei úgy vélték, hogy érdemes még egy utat ennek a célnak szentelni. Az Apollo-14 célja a Fra Mauro formáció területén megtalálható fiatal kráter a Cone kráter lett.
Az Apollo-14 küldetés során 33 órát töltöttek a Holdon, amiből 9 órát dolgoztak a holdkompon kívül, 48 kg kőzetet hoztak vissza a Földre.
1971. január 31-én indult az Apollo-14, a legénység a parancsnoki egységnek a Kitty Hawk; a holdkompnak az Anteres nevet választotta.
Majdnem elmaradt
Korábbi bejegyzésünkben írtunk a parancsnoki modul és a holdkomp összekapcsolásáról: „Az 1995-ben készített Apollo 13 című filmben a Jack Swigertet alakító Kevin Bacon egy sörösüveg és egy pohár segítségével szemlélteti a felszállás soron következő legutolsó műveletét. Az S-IVB leválasztása után egy összekapcsolódási kísérlet következik. A fokozat leválasztása után eltávolodik az űrhajótól. Az Apollo 180 fokkal megfordul a saját tengelye körül, miközben a repülés iránya nem változik meg. Visszanavigál az S-IVB-hez, hogy a rakétafokozatba ágyazott holdkomppal összekapcsolódjon. Az Apollo-8 feladata volt, hogy igazolják sikeresen véghez lehet-e vinni a holdirányba állás utáni összekapcsolódást, ezt sikeresen igazolták...”
Az Apollo-13 „sikeres-kudarca” után természetesen teljes és alapos hibakeresés és javítás következett, ennek ellenére az Apollo-14 utazásánál is majdnem elmaradt a küldetés teljesítése. Amikor Roosa a Kitty Hawk orrát az Anteres tetejéhez irányította, a két űrhajó érintkezett, de utána nem történ semmi, nem kapcsolódott össze a két űrhajó. Újabb próbálkozás következett, ami az előző próbálkozáshoz hasonló eredménnyel zárult.
Döbbenten és idegeskedve vették tudomásul, hogy a holdirányba fordulás után derült ki, hogy hiába töltöttek annyi időt az űrhajók javításával, az Apollo-14 hibás dokkolószerkezettel hagyta el a Föld körüli pályát. Az összekapcsolódás nélkül pedig a Holdra szállás ismét elmarad.
Az irányítóközpont néhány tanácsot adott az űrhajósoknak és újabb két próbálkozás következett, de az összekapcsolódás ismét nem valósult meg. Hatalmas idegeskedést szült a kudarc lehetősége mind az űrhajósok, mind a földi irányítóközpont személyzete körében, amikor Gene Cernan azt tanácsolta, hogy amikor a két űrhajó összeér ne állítsák le a hajtóművet és a tolóerő hatására hagyják összepréselődni a két űrhajót, ami sikerhez vezetett.
A holdraszállás után két holdséta következett. Alan Shepard, amikor a Hold felszínére lépett azt mondta:
„Nagyon hosszú utat tettünk meg, de itt vagyunk.”
Az első kiszállás során műszerek felállítása és anyagminta gyűjtés volt a feladat, a második holdséta a Cone kráter felfedezését szolgálta. A második holdséta négy óra harmincnégy perc és negyvenegy másodperc hosszúságú volt. A Cone kráterhez vezető holdi kirándulóút során az űrhajósok azonban eltévedtek. A Lunar Orbiterek felülről fényképezett krátereiről készült fotótérképet vittek magukkal, azonban a krátereket nem sikerült felismerni, a táj teljesen másképpen nézett ki a helyszínen. Az utólagos elemzések kiderítették, hogy 20 méterre a kráter peremétől fordultak vissza az Anteres holdkomphoz.
Társadalmi változások
Nixon adminisztrációja a korábbi demokrata kormányok által indított programokat igyekezett minél előbb felülvizsgálni és lezárni. A vietnámi háborúk költségei többszörösen meghaladták az Apollo-program költségeit, ami már az amerikai gazdaságot is megrázta. Logikusnak tűnt, hogy Armstrong „kis lépése” után, annak a programnak fogják csökkenteni a költségvetését, amelyik már elérte célját. Nixon elnök döntött: javasolta az Apollo-program levételét a nemzeti prioritások éléről.
A NASA az 1970-es évi költségvetésénél az Apollo-20 expedíció kereteit csökkentették, majd az 1971-es évben döntöttek az Apollo-18 és az Apollo-19 küldetések törléséről is. Leállították az Apollo gyártósorokat és elrendelték a program lezárását. A Saturn V és az Apollo parancsnoki űrhajókat a Skylap-programba irányították át.
Már csak három Hold utazás maradt.
