Színházi premiernek azt az első előadást hívjuk, amikor egy új darabot a proba folyamat után először láthat a közönség. Az első bemutatót azonban megelőzi a főpróba, amit általában a bemutató előtti napon tartanak és általában már ezt az előadást is általában nézők előtt tartják. A holdraszállás jelmezes főpróbája az Apollo-10 repülése volt, hiszen a teljes űrhajórendszerrel a teljes holdi küldetést lerepülték az űrhajósok a landolás kivételével.
A Holdfelszín fölé 15 000 méterig ereszkedtek, hogy kipróbálják a holdkompot hold körüli pályán. Felmerült, hogy az Apollo-10 lesz a holdraszálló űrhajó azonban a holdkomp még mindíg túlsúlyos volt a kivitelezéshez. A Szovjetek a szovjet holdprogramon belül az N1 hordozórakétát szánták arra, hogy emberes holdrepülést hajtsanak végre. 1969. február 21-én történő indítás után 69 másodperccel a rekéta felrobbant 12 200 méter magasságban.
A CIA tudomást szerzett a szovjet holdrakéták robbanásáról, ezért nem kellett mindenáron véghezvinni a leszállást, így az utolsó tesztrepülést így végre lehetett hajtani. Az Apollo-10 küldetésével az emberiség felkészült arra, hogy a következő Apollo repülése során az első ember a Hold felszínére lépjen. Ezzel egy új korszakot nyitva a történelemben és egy új korszakot teremtve a közlekedés történetében az emberiség legfantasztikusabb utazása során.
Tom Stafford parancsnok, John Young parancsnoki egység pilóta és Gene Cernan holdkomp pilóta az űrhajók elnevezésekor két rajzfilmfigurát választottak a parancsnoki kabinnak a Charlie Brown, a holdkompnak a Snoopy nevet adták. 1969. május 18-án startoltak, ami során a Saturn V rakéta fokozatai rázkódásba kezdtek, de ez nem befolyásolta a küldetés végkimenetelét. A Hold közelébe másodszor jutott el ember, sikerrel Hold körüli pályára álltak és elkezdték a teszt programot, ami a holdkomp és az anyaűrhajó szétválasztásából és egy leszállás imitációjából állt.
Amikor a holdkomp 15 kilométeres magasságban repült, sor került a holdkomp két részének a szétválasztására is. Szétválasztották a holdkomp két részét, leválaszttták a holdkomp leszálló fokozatát és a felszálló fokozattal vissza szerettek volna térni az eredeti pályamagasságba, aminek során a kabin pörögni kezdett. Gene Cernan az éles rádió vonalon káromkodott, azt mondta, hogy "A kurva anyja, nem tudom mi a franc történik!" Később azt nyilatkozta, hogy azt látta, hogy a holdkomp ablakán keresztül a hold horizontja 5 másodperc alatt 5 alkalommal haladt keresztül, ami egy hajmeresztő elmény volt a számára. Nem emlékezett rá, hogy ezt a szót kimondta volna, el sem hitte, amíg meg nem mutatták neki a felvételeket, de később úgy gondolta, hogy az adott helyzetben egy teljesen természetes érzelemi megnyilvánulás volt a pánik helyzetben. Stafford javította a hibát és az űrhajósok sikeresen megúszták ezt a kalandot.
Arthur C. Clarke azt mondta, hogy két lehetőség van, és mind a két lehetőség egyaránt rémísztő: vagy egyedül vagyunk az Univerzumban vagy nem vagyunk egyedül.
Az Apollo-küldetések rádióforgalmáról készült jegyzőkönyveket a NASA 2008-ban tett nyilvánossá. Ezekből a jegyzőkönyvekből értesült a világ arról, hogy a legénység több alkalommal is megemlíti, hogy furcsa, fütyülésre hasonlító, földön túli hangokat vagy zenét halottak miközben a rádiókapcsolat megszakadt, mert a Hold túloldalán jártak, a jegyzőkönyvekben látszik, hogy nem tudják, hogy közöljék ezt a földi irányítással. Egy amerikai tudományos ismeretterjesztő csatorna által megkérdezett szakértők szerint elképzelhető, hogy a két modul közötti rádió gerjedt össze. A szkeptikusok szerint azonban erről nem lehet szó, hiszen a Holdnak nincsen légköre és ezért nem léphetett fel ilyen jelenség, ráadásul az űrhajósok sokkal jobban felkészültek és ilyen egyszerű rádiózavart képesek lettek volna azonosítani. Vannak olyan magyarázatok is, hogy a hangok a fejhallgatókból származtak és nem máshonnan érkeztek.
Apollo 10 Lunar orbit transcripts by seanokane on Scribd
"That music even sounds outer-spacey, doesn’t it? You hear that? That whistling sound?"
Cernan azt mondta: "Ez a zene a külső sávokon is hallható, ugye? Hallod ezt? Ezt a fütyülő hangot?" 2016-ban a Discovery Science Chanel televíziós sorozata a NASA Unexplained Files egyik epizódja foglalkozott, az Apollo-10 legénysége által hallott zenével és azt állította, hogy sokkal több volt ez a jelenség, mint amennyit tudunk róla. Az Apollo-15 űrhajósa Al Warden a műsor utolsó percében azt mondja, hogy nem ért egyet a rádiózavar elmélettel. A zajok eredetét a mai napig rejtély fedi. Al Warden azt mondta, hogy az űrhajósok képesek lettek volna felismerni, egy olyan egyszerűbb rendellenességet, mint, hogy két rádió adóvevő összegerjedését, azonban az is mérlegelendő, hogy ez volt az első olyan az emberiség történelmében, amikor két különálló űrhajó, mindegyik saját kommunikációs rendszerrel felszerelve a Hold körül keringet. Az Apollo következő repülése során, az Apollo-11 parancsnoki kabin pilótája Mike Collins volt az első ember, aki a Hold tulsó oldalán egyedül repült, amíg Armstrong és Buzz a holdfelszínen tartózkodott és Mike Collins is hallotta a hangokat. "A fülhallgatóban most furcsa zaj hallatszik" – számolt be róla. A NASA az esettel kapcsolatban arra mutatott rá, hogy a felvételekről szóló jegyzőkönyvek az 1970-es évektől kezdve nyilvánosak voltak és a Nemzeti Levéltárban hozzáférhetőek voltak.
Szakértők arra is felhívták a figyelmet az esettel kapcsolatban, hogy a kérdést élő közvetítésben vitatták meg az űrhajósok és a visszatérés után a Földön tartott beszámolók során is átbeszélsére kerültek. Az űrhajósok nem arról beszéltek, hogy a kérdést elrejtsék a NASA elől, hiszen minden beszélgetésük rögzítve lett, tehát nem tudnak semmit sem elrejteni és nem is arról, hogy egy összeesküvés során elrejtesenek bizonyos információkat a nyilvánosság elől, hanem arról, hogy a hangzás komoly kommunikációs problémát jelent-e ahhoz, hogy a misszió ellenőrzési csoportját értesíteni kell-e a jelenségről.
Az Apollo-10 második feladata a kiválasztott holdi leszállóhelyek fényképezése volt, hogy a NASA jó felbontású képekhez jusson és kiválaszthassák az Apollo-11 végleges leszállóhelyét. A legfontosabb kritérium a hely megtalálásához az volt, hogy a leszállóhelynek teljesen síknak, kráterektől, domboktól, szikláktól mentesnek kell lennie. A holdról történő felszállás során a legalkalmasabbnak a Hold egyenlítő vonala mutatkozott a legalkalmasabbnak, hiszen innen lehet a lehető legkisebb energiával visszajuttatni az űrhajót az űrbe. Ezen a vonalon jelöltek ki 5 pontot, amit a Lunar Orbiterek által elkészített képek alapján két potenciális leszállóhelyre szűkítettek, amit az Apollo-8 és az Apollo-10 űrhajósainak kellett továbbra is fotózniuk, hogy még részletesebb adatokat ismerhessenek meg a NASA szakemberei.
