„Az emberiség történelmének jelentős részében a holdutazás buggyant elmék agyszüleményének tűnt. Úgy vélték, hogy kizárólag isteni, illetve ember feletti tulajdonságokkal rendelkező lények képesek az út megtételére. Ám az ember feltalálta a gépi működtetésű szárnyakat, legyőzte a föld vonzerejét. Az ötlet megvalósítása kézzel fogható közelségbe került. A vágyálmok ténnyé formálásának legfőbb feltétele a kitartás és persze a probléma megoldásához szükséges anyagiak együttesen vezettek el a célhoz. Ott volt a kérdés, hogy is tegyük meg az első kísérleti lépést az élettelennek tűnő határtalan űrben. Túl kellett élni az utat, hiszen a továbbiakban senki nem lett volna olyan ostoba, hogy nekivágjon a földről a holdra vezető útnak.”
Tom Hanks – A végtelen szerelmesei című filmben
Egy új korszak az emberiség történelmében: Az Űrkorszak
1957. október 4-én állították pályára a Szputnyik-1, más jelzéssel PSZ-1 műholdat, ami a szovjet Szputnyik-program és egyben az emberiség első műholdja volt. A Szputnyik jelentése magyarul: útitárs, kísérő. Ez volt az első űreszköz, amit a világűrbe juttatott az emberiség és 1957. október 4-én egy új korszakot nyitott az emberiség történelmében, amit űrkorszaknak nevezünk. Bajkonurból lőtték fel egy Szputnyik hordozórakéta fedélzetén. A műhold alacsony pályája miatt három hónappal később megsemmisült a légkörben.
A Szputnyik-1 83,6 kg súlyú volt, a kísérlet célja az első kozmikus sebesség elérése volt. Az űrhajózásban a kozmikus sebességnek azt a nevezetes küszöbértéket nevezik, amelyet elérve az űreszköz által elméletileg elérhető az űrbéli célpontok köre. A pontos számértéke is meghatározható, hogy ha egy adott égitestre vagy a világűr valamelyik pontjára lehet vonatkoztatni. Az első kozmikus sebesség más néven körsebesség, az a legkisebb sebesség, ami ahhoz szükséges, hogy az űreszköz egy égitest körüli pályára álljon. Az első kozmikus sebességnél kisebb sebességgel haladó tárgy nem tudja az égitestet megkerülni, vissza esik a felszínre.
A Szovjetunió 1957-ben még egy második műholdat is a világűrbe indított, a Szputnyik-2-t. A PSZ-2 műholdat 1957. november 3-án indították. A második Föld körüli pályára állított űreszköz egy élőlényt is szállított a fedélzetén. A Bajkonuri űrrepülőtérről egy Szputnyik hordozórakétán indították, a műhold keringési ideje 103,7 perc volt. Feltételezések szerint a műholdban utazó Lajka csak 4-5 órát élhetett, mert az A blokk nem különült el úgy, ahogyan azt tervezték és a hiba megakadályozta a hőmérséklet szabályozó rendszer működését, a belső hőmérséklet elérte a 40 Celsius fokot. A műhold 162 nappal az indítása után, 1958. április 14-én a Föld légkörébe lépett és elégett. Az első élőlény aki a fedélzeten utazott, Lajka kutya 6 kg-os nőstény terrier volt, a Szputnyik-2 kárpitozott űrkabinjában utazott, ahol elég hely volt a számára ahhoz, hogy lefeküdhessen és felállhasson. Automatikusan adagoltak számára élelmet és vizet zselés formában. Az anyagcsere-termékek felfogása érdekében egy hámot viselt.
A Földre történő biztonságos visszajuttatás még nem volt megoldott, ezért tíz nappal az indulás után a kutyát elaltatták volna, azonban 2002-ben nyilvánosságra hozták, hogy a kutya túlmelegedésben az indulás után néhány órával később elpusztult.
Ember a Világűrben
1961. április 12-én a bajkonuri űrrepülőtérről startolt az első embert szállító űrhajó a Vosztok-program keretében. Az űrhajónak egyetlen utasa volt Jurij Gagarin, az első ember aki elhagyta a Föld légkörét. A repülés 108 percig és egy Föld körüli keringésből állt. A repülés több rekordot állított fel. Ez volt az első repülés Föld körüli pályán, emberrel a fedélzeten, a súlytalanság első megtapasztalása és az első rádióbeszélgetés az űrből. Jurij Alekszejevics Gagarin 1934. március 9-én született. Szülei termelőszövetkezetben dolgoztak, 1951-ben öntőmunkási képzést kapott, a szaratovi műszaki főiskolán tanult tovább. A főiskolán csatlakozott az Aeroklubhoz, 1955-ben vizsgázott, mint könnyű gépes pilóta és felvételt nyert az orenburgi repülőiskolába. 1957-ben MiG-15 pilótavizsgát tett. A luosztari légibázison teljesített szolgálatot 1959-ig. 20 társával közösen választották be a szovjet űrprogramba, akikkel közösen egy nagyon kemény kiképzésen esett át. Az űrutazásra kiváló teljesítménye és kis termete miatt választották ki. 1968. március 27-én életét vesztette egy MiG-15-ben rutinrepülés során.
Alan B. Shepard JR. 1923. november 18-án született, New Hampshire-ben. Ő az első amerikai űrhajós a világűrben. 1944-től tengerésztiszt, a haditengerészeti akadémia elvégzése után. 1946-tól a flotta repülőtisztje. 1950 és 1953 között berepülő pilóta. Az űrhajóskiképzésben 1959-től vett részt.
1961. május 5-én űrugrást hajtott végre a Freedom 7 űrhajóval a Mercury-program keretén belül. Úrugrásnak nevezzük azt a szuborbitális repülést, amikor az objektum ballisztikus pályán eléri a világűrt, de nem áll Föld körüli pályára, mert sebessége nem éri el az első kozmikus sebességet.
100km-es magasságban húzódik a világűr határa, amit Kármán-vonalnak nevezünk. Ezen a magasságon a jármű már nem képes a felhajtóerő segítségével repülni, a fennmaradáshoz el kell érnie az első kozmikus sebességet. A határt Kármán Tódor számította ki, ezért az ő nevét viseli. A Mercury-program az Amerikai Egyesült Államok űrprogramja volt. 1959 és 1963 között hajtotta végre a NASA, keretén belül húsz ember nélküli tesztrepülésre és hat űrhajósokat a világűrbe juttató repülésre került sor. A programnak az volt a fő célja, hogy a világon először juttassanak embert a világűrbe. Amikor a szovjetek a Vosztok-programmal megszerezték az elsőbbséget és John F. Kennedy elnök bejelentette az Apollo-programot, a Mercury-programnak megváltozott a küldetése, célja a minél szélesebb körű űrbéli tapasztalat megszerzése lett.
