A Görög mitológiában a szerelem és a szépség istennője Aphrodité, időszámításunk előtti harmadik században a hellenizálódó korban lett a római mitológiában Vénusz a megfelelője. Korábban Vénuszt növényi termékenységgel kapcsolatban, a kertek gondozásának védnökeként szerepelt a mitológiában majd később lett a szerelem istennője. Vergilius a római nemzet szülőanyjáról ír Vénuszról az Aeneis-ben. Ceasar templomot emelt tiszteletére ezt a példát Augustus is követte.
Ishtar Terra
A Vénusz két kontinense az Ishtar Terra és az Aphrodite Terra. Az Ishtar Terra az északi félgömbön található, mérete nagyjából Ausztrália területének felel meg. Kerülete mentén több kilométer magas felföldek emelkednek keleti részén található a Maxwell Montes hegység, ami a bolygó felszínének legmagasabb pontja 17 km-es magasságával. James Clerk Maxwellről nevezték el.
A Vénusz Mount Everestje a Maxwell Montes
James Clerk Maxwell születésnapjának századik évfordulóján Einstein azt mondta róla, hogy a legalaposabb és a legtermékenyebb fizikus volt Newton óta. Maxwell összefoglaló egyenletrendszerben írta le az elektromosság és a mágnesesség törvényeit, korának legnagyobb matematikusa és elméleti fizikusa volt, akinek munkássága nagymértékben befolyásolta a huszadik századi fizikát.
A NASA egy vitorlázó szerkezet létrehozásával kapcsolatban megállapodást kötött egy magáncéggel, a vitorlázó szerkezettel a Vénusz atmoszféráját vizsgálnák. A Black Swift Technologies a legextrémebb földi jelenségek, mint például a tüzek, vulkánok, tornádók és hurrikánok légi megfigyelését teszi lehetővé. A Black Swift Technologies vezérigazgatója, Jack Elston szerint a missziójuk természetes kiterjesztése, hogy tevékenységüket a Vénusz szélsőséges körülményei között folytatják. A vezérigazgató beszámolt arról, hogy vállalatuk már számos eszközt épített tudományos célra. A Vénuszon egy olyan vitorlázó gépet használnának, ami a dinamikus vitorlázás technikáját használva marad a levegőben, ezt a módszert a Földön a siklógépek és a tengeri madarak alkalmazzák. A megépített szerkezet a vezérigazgató szerint jól boldogul majd a Vénusz légkörében addig, amíg mintagyűjtést folytat az atmoszférában. A Vénusz hőmérséklete 467 Celsius átlagosan, azonban a felszíntől ötven-hatvanöt kilométer magasságban a hőmérséklet olyan, mint a Föld hasonló magasságában, a bolygó atmoszférájának felső rétege tehát a Naprendszer egyik leginkább Föld-szerű régió. A Vénusz további érdekessége, hogy a felső atmoszférája gyorsabban forog, mint maga az égitest, ezért rendívül gyors 360 km/h szelek alakulnak ki.
A Vénusz korai kutatásával a hatvanas években a szovjet Venyera és Zond programok és az amerikai Mariner-programok foglalkoztak. Az amerikai Mariner-2 volt az első ember által készített eszköz, ami 1962. december14-én a Vénusz közelébe jutott, méréseket végzett és az adatokat visszaküldte a Földre.
A Szovjet Vanyera-7 űrszonda feladata a Vénusz légkörének vizsgálata volt. 1970. december 15-én elérte a Vénusz légkörét és sima leszállást hajtott végre, az első űrszonda volt, ami leereszkedést követően adatokat közvetített a Vénusz felszínéről. A leszálló gömbtartály 1 méteres átmérővel rendelkezett és -8 Celsius fokra hűtötték le leszállás előtt. Úgy tervezték, hogy legalább 30 percig ellen álljon az 540 Celsius fokos hőmérsékletnek. Ereszkedés közben 35 percen keresztül továbbított mérési adatokat. A leérkezés után még 23 percig működött, majd elhallgatott.
A Mariner-10 volt az első olyan űreszköz, ami megközelítette a Naprendszer legbelső bolygóját, a Merkúrt, amelyik egyszerre két bolygót vizsgált, amelyik gravitációs hintamanőverrel jutott el a céljához, amelyik heliocentrikus pályán több alkalommal visszatért a célpontjához. 1974. február 5-én 5769 kilométerre közelítette meg a Vénuszt, 42 másodpercenként készített képeket, amelyek az első közelképek voltak a Vénuszról. Összesen 4165 fényképet készített. Március 16-án felhasználva a Vénusz bolygó gravitációs terét elindult a Merkúr felé.
A Vénusz a naptól számítva a második bolygó. Nevét a római istennőről kapta, a Hold után a legfényesebb objektum az éjszakai égbolton. A Napot 224,7 földi nap alatt kerüli meg. Az emberiség történelme során a Vénusz gyakran segítette az embereket a tájékozódásban, ezért a kalauzcsillagok közé sorolják. Szívesen adtak a Vénusznak különféle neveket. Régen a reggel látható és az este látható formáját két külön égitestnek vélték, Hajnalcsillag és Esti csillag névvel illették, amikor rájöttek, hogy egy égi objektumról van szó, kialakult a mindenki által jól ismert Esthajnalcsillag elnevezés. Az ókori görögök a Heszperosz (napnyugati) és Foszforosz (fényhozó) néven ismerték. A Vénuszt a Föld testvérbolygójának tartják, mert a két bolygónak hasonló a mérete, gravitációs ereje és tömege.
