Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij
1857-ben született orosz tudós, akit a rakétatechnika és az űrkutatás elméleti megalapozójaként tartunk számon. Leghíresebb mondata: "A Föld az emberiség bölcsője, de nem maradhatunk örökké bölcsőben. Az emberiség nem is marad örökké a Földön, hanem fényre és térségre vágyva előbb félszegen behatol a légkörön túli térségbe, aztán pedig meghódítja a csillagok világát."
A RÓLA ELNEVEZETT HOLD KRÁTER, AMIT AZ APOLLO 13 FÉNYKÉPEZETT
Kezdetben a léghajók irányításának elvével foglalkozott. 1894-ben ő vetette fel először a világon egy fémvázas, egy pár szárnyon repülő szerkezet gondolatát. Az űrhajózással kizárólag elméleti szinten foglalkozott. 1903 és 1914 között tette közzé ebben a témában írt műveit. 1903-ban megjelent A világűr felfedezése reaktív eszközökkel című művében vezette be az első kozmikus sebesség gondolatát, amit ő hozzávetőlegesen 8 km/s értékre kalkulált. A pontos érték 7,92 km/s. Rájött arra, hogy ezt a sebességet, folyékony hajtóanyagú rakétával lehet elérni. 1929-ben lefektette a többlépcsős rakéta elvét. A Holdon krátert neveztek el róla.
Jurij Vasziljevics Kondratyuk
A RÓLA ELNEVEZETT HOLD KRÁTER, AMIT AZ APOLLO 15 FÉNYKÉPEZETT
1897-ben született ukrán származású szovjet rakétakutató. Vizsgálódásának legfőbb területei legkedvezőbb pályák, az űreszközök pálya menti és leszálló műveletei, a több lépcsős rakéták elmélete, rakéta-hajtóanyagok. 1929-ben jelent meg írása A bolygóközi tér meghódítása címmel.
Werner von Braun
Wernher Magnus Maximilian Freiherr von Braun 1912-ben Németországban született. Az Egyesült Államokban őt tartják az űrprogram hősének. 1950-ben az alabamai Huntsvillbe költözött ahol az elkövetkező húsz évben dolgozott. Megalkotta a Redstone rakétát, ami alapja lett az első amerikai ballisztikus rakétának. A Jupiter rakétacsaládot, amivel az első amerikai mesterséges műholdat és a Voyager-1 űrszondát juttatták a világűrbe. A NASA megalakulása után két évvel nyílt meg a Marshall Űrrepülési Központ, amelynek 1960-tól 1970-ig igazgatója volt. Itt fejlesztették ki a Saturn rakétát, ami később a Holdra juttatta az első embert, majd kifejlesztették a rakéta további változatát, ami a Skylab űrállomást állította pályára és amit az Apollo-programban használtak.
A bejelentés
1961. április 12-én Jurij Gagarin a Vosztok-1 fedélzetén elsőként jutott az űrbe és megkerülte a Földet. A szabad világ hamar választ adott és 1961. május 2-án Alan Shaperdet a Mercury-program első űrhajósát bocsátotta fel a világűrbe a Freedom 7 sikere után John F. Kennedy 1961. május 25-én a Kongresszusban elmondott beszédében meghirdette a holdra szállási programot.
"Először is hiszem, hogy e nemzetnek el kell köteleznie magát amellett, hogy még az évtized vége előtt embert juttat a Holdra, és onnan biztonságban vissza is hozza a Földre. E korszak semelyik más űrprogramja sem lesz nagyobb hatással az emberiségre, vagy sokkal fontosabb a távoli űr felfedezése során; és egyik megvalósítása sem lesz ilyen nehéz vagy költséges."
Az elnök szenvedélyes beszéde és a közvélemény érezhető nyomására a honatyák a holdprogramot a nemzeti kérdések első helyére állították és korlátlan erőforrásokat biztosítottak a NASA számára a cél megvalósításához.
John F. Kennedy 1962. szeptember 12-én a texasi Houstonban, a Rice Egyetemen elmondott beszédében részletezte a holdra szállás terveit és bejelentette, hogy a földi irányítóközpont Houstonban alakul meg.
"Vitorlát bontottunk ezen az új tengeren, mert új ismertet kell gyűjtetnünk, és új jogokat kell nyernünk, és ezeket megnyerve minden nép haladásának javára kell ezt felhasználnunk. Az űrkutatás, hasonlóan az atomkutatáshoz, és minden más tudományhoz, önmagában nem rendelkezik lelkiismerettel. Az, hogy jóra vagy rosszra szolgáló erő lesz-e, rajtunk, embereken múlik. És csak akkor tudunk hozzájárulni ehhez a döntéshez, ha az Egyesült Államok példamutató álláspontot foglal el. Csak így dönthetünk arról, vajon ez az új óceán a béke tengere lesz vagy egy új, rettenetes hadszíntér. Nem azt állítom, hogy védetlenül kell vagy védetlenül fogunk állni az űr rossz szándékú felhasználásával szemben, ahogyan nem engedjük, hogy visszaéljenek a szárazfölddel vagy a tengerrel sem. Azt állítom azonban, hogy lehetséges úgy feltárnunk és uralnunk az űrt, hogy közben ne szítsunk háborús tüzeket és ne kövessük el újra azokat a hibákat, amelyeket az ember elkövetett, amikor kiterjesztette uralmát a bolygónk felett. Ma még nincs konfliktus, nincsenek előítéletek és nincsenek nemzetek közötti viszályok az űrben. Az űr kockázatai egyformák mindnyájunk számára. Ennek legyőzése az egész emberiség javát kell, hogy szolgálja. Talán soha nem jön el még egyszer az a lehetőség, hogy ezt együtt tegyük ez meg. De, teszik fel némelyek a kérdést, miért a Hold? Miért választottuk ezt a célunknak? De ugyanígy megkérdezhetik, hogy miért másztuk meg a legmagasabb hegyet? Miért repültünk át 35 évvel ezelőtt az Atlanti-óceánon? Úgy döntöttünk, hogy eljutunk a Holdra. Úgy döntöttünk, hogy még ebben az évtizedben eljutunk a Holdra, és megteszünk más, ehhez hasonló lépéseket. Nem azért, mert a feladat könnyű, hanem azért, mert nehéz… Azért, mert ez a cél képességeink és erőnk legjavát igényli, azért, mert ez olyan kihívás, amit készek vagyunk elfogadni, olyan, amit nem akarunk halogatni és amit meg akarunk nyerni."
VAB
Florida keleti partján található hatalmas épület a VAB a Vertical Assemly Building vagy Vehicle Assembly Building magyarul jármű összeszerelő épület a Kennedy Űrközpont területén található Jacksonville és Miami között félúton. Egyike a világ legnagyobb épületeinek. Azért építették, hogy a Saturn V rakétáinak egyes fokozatait egymásra szereljék, a hatalmas egy emeletes épület ellenére, a Saturn V tetején megtalálható rudat le kellett szerelni azért, hogy a rakéta elférjen az épületen belül. Ma már a külső üzemanyagtartályok, illetve a repülőeszközök tárolására is használják. A VAB 160 méter magas, alapterülete 32 500 négyzetméter, oldalai 218 és 158 méter hosszúak. Az épület oldalain megtalálható amerikai zászló egy-egy csillagának átmérője 1,8 méter.
LC39
A Launch Complex 39 a Kennedy Űrközpont egyik rakétaindító helye, amit az Apollo-programhoz építettek, innen indultak az Apollo űrhajók a Hold felé. Amikor a programot felfüggesztették az indítóállványokat átépítették és az Űrsiklók indításának helyszíne lett. A Columbia katasztrófa után új programot Constellation program Ares hordozórakétáit fogják majd innen indítani.
Hernyótalpas szállítójármű
A NASA annak érdekében, hogy a készre összeszerelt űrjárműveket a szerelőcsarnok és az indítóállomás között szállítani tudja kifejlesztett egy különleges eszközt, a Hernyótalpas szállítójárművet. 1964 és 1965 között összesen két példány készült el belőle. Ezzel az eszközzel oldották meg a Saturn rakéták átszállítását a VAB csarnokból az LC-39 indítóállomásokra. Később az űrrepülőgépek földi szállítására is használták, a mai napig szolgálatban állnak. Ez a világ legnagyobb önálló járműve.
Űrszondás holdfelderítés
A holdra szálláshoz sokkal több ismeretre volt szükség, mint amit a legjobb távcsövek készíteni tudtak a hold felszínéről. A NASA két programot indított, a Lunar Orbiter szondák a Hold körüli pályáról történő fényképezésekre, a Surveyor szondákat pedig felszíni leszállásra és a Hold testközelből való felderítésére.
Lunar Orbiter-program
1966 és 1967 között öt Hold körül keringő űrszondából állt, amelyek a holdfelszínt fényképezték, hogy a későbbi Surveyor szondák és Apollo-expedíciók számára megfelelő leszállóhelyeket lehessen találni. A munka során a Hold felszínének 99%-át lefényképezték.
Surveyor-program
A Surveyor holdszondákat a holdra történő leszállás kivitelezhetőségének bizonyítására fejlesztették ki. Feltételezések voltak arról, hogy a Hold felszínét nagyon laza holdpor borítja és kíváncsiak voltak arra, hogy egy oda leszálló űrhajó vajon elsüllyed-e a porban. Mielőtt embert szállító eszköz landolt volna a holdon mindenképpen meg kellett bizonyosodni a leszállás lehetőségéről, az elsüllyedés mellett a krátereket és a sziklákat is feltérképezték, hiszen ezek felborulással fenyegetik a landoló járművet. 1966 és 1968 között hét Surveyor szondát küldött a holdra a NASA. Az első kísérlet rögtön sikerrel járt 1966. június 2-án. A Surveyor-1 a Viharok Óceánján hajtott végre leszállást, négy hónappal azután, hogy a Szovjet rivális sikeresen landolt a holdon Luna-9 nevű holdszondájával. 1967. április 20-án ért talajt a Surveyor-3, aminek érdekessége, hogy az Apollo-12 legénysége két évvel később 156 méter távolságra landolt az akkor már nem működő egységtől, az űrhajósok megvizsgálták és 10 kilogramm súlyú részegységét visszahozták a földre. 1976. november 17-én a Surveyor-6 hét nappal a landolása után a rendelkezésére álló üzemanyag tartalékkal sikeresen emelkedési és megtartási manővert hajtott végre. Három méter magasan hat másodpercig lebegett, majd ismét a hold felszínére ereszkedett.
Kedveled Facebook oldalunkat?
