Jules Gabriel Verne a tudományos-fantasztikus irodalom egyik korszakalkotó művelője. Mint mondta: „Minden, amit kitalálok, minden, amit elképzelek, a valóság alatt marad, mert eljön majd a pillanat, amikor a tudomány alkotásai túltesznek a képzelet szüleményein.” és igaza is lett a könyveiben említett tervek és találmányok nagy részét mára már megvalósította a tudomány. Ki ne ismerné legismertebb műveit, mint a Nyolcvan nap alatt a Föld körül, a Nemo kapitány, Utazás a Föld középpontja felé vagy az Utazás a Holdba című regényeket?
Jules Verne egy fiatal ügyvéd, Pierre Verne első fiaként született, aki jogi pályára szánta, de a fiú nem érdeklődött az ügyvédi pálya iránt. Elvégezte a jogi egyetemet, de soha nem praktizált, helyette a kalandok keltették fel figyelmét és Párizsban, a „fény városában” szeretett volna élni. Vonzódott a természettudományokhoz és írói tehetségét arra használta, hogy egy új irányt teremtve a természettudományokat regény formában népszerűsítse. Regényeit a felfedezések és a találmányok ihlették, ő azonban ezeket mindig tovább gondolta aminek eredményeként megszületett a tudományos-fantasztikus irodalom. A valóság és a képzelet határán alkotott. Harcolt a gyarmatosítás és a rabszolgaság ellen. Magyarországon soha sem járt, de kedvelte a szabadságharcos nemzetet. Hazánkkal kapcsolatos művei a Sándor Mátyás, A dunai hajós, a Várkastély a Kárpátokban, Storitz Vilmos titka közül az első kettő a legismertebb, amelyben a szabadságjogokért harcoló hősöket mutatja be. A nagyközönség és az írótársai már életében megszerették és várták az újabb és újabb műveit. Olyan nagy írok mint Zola, Balzac, Gorkij, Dumas, George Sand mind elismerte tehetségét, de a tisztelői közé tartozott Mengyelejev, Gábor Dénes, Szilárd Leo és Teller Ede is. XIII. Leó pápa magánkihallgatáson fogadta. Hatása a magyar irodalomra is rányomta a bélyegét, hiszen Jókai Mór nem tagadta, hogy nem egy műve született meg Verne stílusában, de az új művészetre a filmre is nagy hatással volt, hiszen közel 200 filmfeldolgozás készült műveiből, kezdve a néhány perces némafilmektől a több százmillió dolláros szuperprodukciókig. Művei 148 nyelven jelentek meg, az UNESCO nyilvántartása szerint a legtöbb alkalommal fordított szerzők közé tartozik.
1865-ben írta Utazás a Holdba című regényét. 104 évvel azelőtt, hogy Neil Amstrong és Edwin Aldrin a Nyugalom tengeréről jelentették, hogy „A Sas leszállt”. A regényben az amerikai polgárháború után beköszöntött békében, a baltimore-i tüzérklub tagjai kezdenek egy szokatlan vállalkozásba, nem kisebb célt tűznek ki maguk elé, mint, hogy a holdra egy ágyúlövedéket akarnak fellőni. Így kezdődik a regény: „Baltimore városában, Maryland kellős közepén az Egyesült Államok szecessziós háborúja alatt egy igen befolyásos új klub alakult. Tudvalevő dolog, hogy ezen a földrészen, a hajózási vállalkozók, üzletemberek és mérnökök honában roppant erősen kifejlődött a katonai szellem. Egyszerű kereskedők kiugrottak a pultjuk mögül, s anélkül, hogy kijárták volna a West Point-i katonai iskolákat, rögtön kapitány, ezredes vagy tábornok lett belőlük. A „hadviselés tudományában” hamarosan utolérték európai kollégáikat. Ők sem kímélték az ágyúgolyót, a milliókat és az embert, tehát ők is győzelmeket arattak. Az amerikaiak különösen a ballisztika tudományában múlták felül az európaiakat.” A regényben egy gigantikus ágyúcsövet építenek, ami 270 méter hosszú és az ágyúcső három méter átmérőjű. Az ágyúcső felét a földbe süllyesztették és ötven méter hosszúságban helyezték el a nyolcszáz tonna gyapotot, amire a nagyméretű lövedék került. A lövedékben helyezték el azt a kabint, ami megfelelő életfeltételeket kínál az utazás során, amit három ember számára alakítottak ki. A Columbiad nevű ágyúból a kilövést eredményesen hajtották végre, a lövedékkel nem találták el a Holdat a három űrutazó karcolás nélkül visszatért a bolygónkra. Verne gondolatai megmutatta kortársainak a fejlett technika lehetőségeit, még ha merész gondolatai megvalósíthatatlanoknak is bizonyultak, embertársait az álmaik megvalósítására biztatta.
Herbert Georges Wells angol író, a világirodalom egyik legtermékenyebb írója, szinte minden létező műfajban alkotott, főleg a tudományos-fantasztikus műfajban alkotott műveiről vált ismertté. 1898-ban jelent meg A Világok harca című regénye, amelyben egy névtelen főhős első szám egyes személyben meséli el kalandjait, amiket a marslakók támadása alatt élt át. Ez a regény az egyik első történet, amely az emberiség és egy földönkívüli faj konfliktusát írja le. A regény két részből áll, A marslakók megérkezése és A Föld a marlakók uralma alatt. 1898-ban jelent meg a Boston Post lapjában és még ebben az évben megjelent a Világok harcának egy jogtalan folytatása az Edison's Conquest of Mars címmel, amelyben Thomas Edison egy ellentámadást intéz a magszállók ellen. 1927-ben ismét megjelent az Egyesült Államokban a regény és ezt követően számos író elkezdett a földönkívüliek támadásának témájával foglalkozni, köztük Isaac Asimov. Leghíresebb feldolgozása, az Orson Welles által rendezett rádiójáték volt, a műsor első kétharmada hírműsor jellegű volt, amit néhány hallgató valósnak hitt és ezért pánik tört ki. 1953-ban is és 2005-ben is filmet készítettek, az utóbbit Steven Spielberg rendezte. 1996-ban A függetlenség napja című sci-fi film nem közvetlen feldolgozás, de egyértelműen felfedezhető Wells művének hatása.
Részlet Emberek a holdban című regényéből:
„Majd Cavor felcsavarta a villanylámpát és azt ajánlotta, hogy kötözzük bele minden poggyászunkat a takarókba és így védekezzünk előre leszállásunk rázkódása ellen. Meg is csináltuk ezt a zárt ablakok mellett, mert így minden holmink magától elrendezkedett a gömb középpontja körül. Ez is nagyon különös ügy volt: ott lebegtünk ketten szabadon a gömb belsejében s e közben csomagoltunk és köteleket húzgáltunk! Képzelje el, aki tudja! Nem volt sem "lent", sem "fönt", és minden erőfeszítés váratlan mozdulatokkal járt. Hol odaszorított az üveghez Cavor lökésének teljes ereje, hol gyámoltalanul kapálóztam az ürességben. A villanylámpa fénycsillaga hol a fejem fölött volt, hol a lábam alatt. Hol a szemem előtt lebegett Cavor lába, hol keresztbe feküdtünk egymáson. De végül mégis sikerült jól összekötözni minden holminkat egy nagy puha batyuba, csak két takarót hagytunk külön, egy-egy lyukkal a fej számára, hogy legyen mibe beleburkolódznunk.
Majd egy szemvillanásra Cavor kinyitott egy ablakot a Hold felé és láttuk, hogy egy rengeteg nagy központi kráter felé zuhanunk, amely körül félig-meddig keresztformában egy csomó kisebb kráter csoportosult. És most újra feltárta Cavor kis gömbünket a perzselő vakító Nap felé. Azt hiszem, fékezőnek használta fel a Nap vonzóerejét.
- Csavarja be magát az egyik takaróba - kiáltott rám, miközben ellökte magát tőlem s egy pillanatig nem tudtam mitévő legyek.
Aztán kihúztam lábam alól a takarót, magam köré csavartam és ráhúztam a fejemre és a szememre is. Cavor hirtelen becsukta megint a redőnyöket, felrántott és leeresztett újra egyet, azután gyors egymásutánban kitárta valamennyit a maga szilárd acélgördülőjében. Nagyot zökkentünk s utána elkezdtünk bukfencezni, neki-neki vágódva az üvegnek és a nagy poggyászcsomónak, s egymásba kapaszkodtunk, miközben odakünn valami fehér anyag fröccsent szét, mintha havas lejtőn gurultunk volna lefelé...
A gömb gurult, zökkent, rázkódott...
Nagy lökést éreztem, félig a poggyászcsomó alá kerültem, s azután egy ideig minden elcsendesedett. Majd hallottam, hogy Cavor nyög és liheg s az egyik ablakredőny legördül a rámájában. Megfeszítettem minden erőmet, hátrataszítottam takarókba csavart poggyászunkat és kibújtam alóla. Nyitott ablakaink úgy látszottak csak, mint megannyi csillaggal teleszórt mélyebb feketeség.
Éltünk még mind a ketten s ott hevertünk a nagy kráterben, amelybe belezuhantunk, a kráter falának sötét árnyékában.
Lélegzethez jutva felültünk és a zúzódásokat tapogattuk tagjainkon. Azt hiszem, egyikünk sem várta azt, hogy ilyen durva elbánásban lesz részünk. Nagynehezen talpra álltam.
Most pedig - szóltam - lássuk milyen a Hold tájképe! De hiszen...! Szörnyű sötét van. Cavor!”
Az 1902-ben készült Utazás a Holdba című némafilmet Jules Verne Utazás a Holdba és H.G. Wells Emberek a holdban című művén alapszik. A filmet Georges Méliés írta és rendezte.
