1967. április 17-én indították a Hold felé a Surveyor-3 űrszondát, ami leszállást hajtott végre a Holdon. Három méter magas és három lábon álló építmény, amely tévé-kamerával, talajmechanikai berendezésekkel, analizátorokkal felszerelt. 6315 felvételt készített amiket a Földre sugárzott. Az első 500 felvétele, mivel a nappal szembe készült, értékelhetetlen volt.
Az Apollo-11 sikere után a programnak újabb célokat kellett meghatároznia, a második holdra szálláshoz. Az Apollo-12-nek be kellett bizonyítania, hogy a holdkomppal pontosan landolni tudnak egy előre meghatározott területen, illetve további tudományos kísérletek elvégzését kellett lehetővé tenniük. A holdkomp gyártója a Grumman repülőgépgyár a holdkomp súlyát csökkentette, ezért újabb és újabb műszerek fértek el a holdkompban, illetve több ellátmány, aminek hatására hosszabb időt lehetett a holdon tölteni.
Felmerült, hogy az Apollo-12 leszállóhelyének kiválasztásakor egy olyan területet kellene választani, ahol már megtalálható ember alkotta tárgy. Ennek a kivitelezéséhez meg kellett találni valamelyik holdszondát, aminek a NASA csak kilométeres pontossággal ismerte a helyét. Mikroszkóppal vizsgálva a Lunar Orbiterek fényképeit a Surveyor-3-at találták meg a holdfelszínen, az Oceanus Procellarumon, amit az Apollo-12 leszállóhelyének választottak.
1969. november 14-én indult az Apollo-12 Pete Conrad, Dick Gordon és Alan Bean űrhajósokkal a fedélzetén, a holdra történő leszállás ideje 1969. november 18-án 6 óra 54 perckor történt meg. A parancsnoki kabinnak a Yankee Clipper a holdkompnak az Intrepid nevet választották. A leszállás során a holdkomp a Surveyor-3-nak háttal állt meg, így az űrhajósok nem látták és nem tudták megerősíteni, hogy sikerült-e a küldetésük.
Pár órával később megtörtént a kiszállás a holdkompból és kiderült, hogy az Intrepid 155 méter távolságban landolt a Surveyor-3-tól.
